Farkas és Kubaszov; Felkészülés - Vizsgálatok - Búcsú - Start

Moszkva szokatlanul hűvös idővel búcsúzott az űrnégyestől, Bajkonurban viszont már javában virágzott minden tulipán. Az egykori sivatagban létesült hatalmas komplexum, az űrrepülőtér meleg szeretettel várta az újabb nemzetközi expedíció tagjait.

Az utolsó napok Csillagvárosban rendkívül zsúfoltak voltak. A záró vizsgákon - alig két héttel a rajt előtt - Farkas Berci és Magyari Béla egyformán, ezúttal is, mint korábban kiváló minosítést kapott. A kétéves nehéz munka során nem került más vizsgajegy minősítési lapjukra s ez, a jól felkészült űrhajósegységben is kimagasló teljesítménynek számít. Az utolsó orvosi vizsgálaton az eredmény szintén egyhangú volt: mindkét jelölt alkalmas az expedíció meghatározott programjának végrehajtására, az űrrepülésre. Azután búcsú a családtól, a barátoktól, és irány Bajkonur.

Érkezés Bajkonurba

Az űrrepülőtéren már jártak a magyar űrhajós jelöltek, ismerték ezt a hatalmas űrkomplexumot, ez az utazás azonban mégis más volt. A kétéves kemény munka végére most már fel kell tenni a pontot, egyikük útja innen már a világűrbe vezet. Az újabb felkészülési programnak megfelelően a két párosnak az űrrepülőtéren kellett megtennie az utolsó előkészületeket, korábban kellett a rajt helyére megérkeznie, mint elődjeiknek. Tíz kemény, munkával teli nap várta a piros-fehér-zöld jelvényes fiúkat és szovjet parancsnokaikat. A szakértők segítségével itt öntötték most már végleges formába, szinte percekre menően meghatározták az egész űrutazás részletes programját, itt kellett elkészíteni a teljes fedélzeti dokumentációt.

Az űrutazás "forgatókönyve"

A "forgatókönyv" rendkívül fontos dokumentum, hiszen a Szaljuton minden programot gondosan megterveznek s ha az egyéni kezdeményezésnek nagy is a szerepe, azért az űrhajós a tervek embere: napját, foglalatosságait óráról órára, percről percre meghatározott terv szerint tölti el, így is készül fel az utazásra. A szerelőcsarnokban maguknak az űrhajósoknak kell - természetesen a szakemberek ellenőrzésével - kipróbálniuk a próbapadon, immár sokadszor begyakorolt fogásaikat, itt ellenőrzik az űrhajó kifogástalan működését. S ha erre nincs is írott szabály, ott kell lenniük, amikor a hatalmas kozmikus jármű, a hordozórakéta a rászerelt űrhajóval az óriási csarnokból elindul a rajthelyre, beemelik az indítóállásba. Ünnepélyes és szép pillanat ez. Bár még mindig sok munka van hátra, amíg feltöltik az üzemanyagtartályokat, ellenőrzik a műszereket, a berendezéseket, a hajtóművek működését. A két magyar űrhajósjelölt és szovjet parancsnokaik sem voltak kivételek: a tervezőkkel, műszakiakkal, szerelőkkel együtt kísérték végig a szállítójármű útját, várták, amíg a hatalmas rakéta orra a magasba emelkedik.

Közben természetesen nem lehetett abbahagyni a kondícionáló edzéseket, a fizikai felkészülést sem. De a sport: a futás, a kerékpározás, a vidám sportjáték okvetlenül szükséges is, a mindennapos kemény elméleti munka, a szimulátorokon és az űrhajóban végzett gyakorlás mellett kell az a kikapcsolódás, a felüdülés, amelyet a rendszeres testedzés jelent. S a sportfoglalkozások előtt, után - néha közben őis - jönnek az orvosok szigorú műszereikkel: ellenőrzik az űrhajósok egészségét, legfontosabb szerveik muködését. Minden egyes vizsgálat újabb és újabb izgalom: most már nem szabad semminek sem közbejönnie...

Szojuz űrhajó; A legszigorúbb orvosi vizsgálat

Az orvosok - érthetően - a legszigorúbb, a legalaposabb vizsgálatot közvetlenül az Állami Bizottság ülése előtt végezték. A jelöltek ekkor már teljesen az utazás körülményeinek megfelelően éltek: időbeosztásukat is úgy alakították ki, ahogy azt a rajt idopontja kívánta meg, sokáig fenn kell maradniuk az első éjszakán, így már a felkészülés alatt is napjuk későbben kezdodött. Végtelenül hosszúnak tűnt az az idopont, amelyre az orvosok ismét közölték véleményüket: a jelöltek egészségesek, megkezdhetik az utat. S talán még hosszabb volt az a mindössze néhány perc, amíg a bizottság elnöke kihirdette a döntést, melyik páros kapta a megtisztelő feladatot.

A páros kiválasztása

Nem volt könnyű a döntés, hiszen egyenlő felkészültségű, egyenlően alkalmas jelöltek között kellett választani. "A legszívesebben mindkét párost útnak indítottam volna - mondta erről a bizottság egyik tagja. - Sajnos, erre most még nincs lehetőség, így csak az egyikük mehet." Ezekben a percekben már a küszöbönálló rajtra, az útra koncentrálódik az űrhajós figyelme. S azután - a rajt előtti pihenő. Még egy pillantás az indítóállásra: ott magasodik az impozáns hordozórakéta, a szerelőállványokon ott dolgoznak azok, akik a hajtóanyag feltöltését, a berendezések utolsó ellenőrzését végzik. Valahol - ezekben a percekben sok ezer kilométerre Bajkonurtól, több mint 300 kilométerrel magasabban - száguld a cél: a Szaljut-6 űrállomás, a társakkal, akikkel nemsokára találkozni fognak, hogy azután napokon át négyesben folytassák felelősségteljes munkájukat, a három szovjet urhajóssal testvéri egységben immár egy magyar is.

Megkezdődik az öltözködés

Ez sokszor begyakorolt, de most különösen fontos procedúra. Nem néhány perc, hanem hosszú idő, amíg az űrhajós felölti magára a különleges öltözéket, amíg bebújik a rajtnál és a földetérésnél viselt szkafanderébe: ennek működését pontosan olyan gonddal kell ellenőrizni, mint az űrhajóét. Csak amikor minden vizsgálat véget ért, lehet ismét felcsapni a sisak ellenzőjét, kézbe fogni a kis ventillátor "bőröndjét" - ez szellőzteti az űrruhát addig, amíg azt bekapcsolják az űrhajó ventillációs rendszerébe. A dublőrök, a tartalékok is készülnek: ennek a párosnak az utolsó percig rajtra késznek kell lennie. Azután megjelenik a jólismert busz - néhány perc és már ott áll az új expedíció két tagja, a szovjet parancsnok és a piros-fehér-zöld jelvényes partnere, az első magyar urhajós-kutató. Velük szemben sorakoznak fel az Állami Bizottság tagjai. Ott vannak a magyar párt- és kormányküldöttség tagja is, akik tanúi lesznek az expedíció rajtjának, eljöttek a parancsnokok, az űrhajós- barátok, a szakértők.

Még két óra a rajtig

Igaz, a rajtig még mintegy két óra van hátra - de itt már nincs idő a hosszas búcsúzkodásra. A néhány lépcső, majd a rövid liftutazás után a technikusok segítségével már el is kell helyezkedni az űrhajó parancsnoki kabinjában. A bejárati nyílás becsukódik, s elkezdődik a rajt előtti utolsó ellenőrzés. A kívülálló számára érthetetlen számok sorozata fontos adatokat tartalmaz: a különféle műszerek, mutatók állását, a rajtkészültséget jelentő beszámolót. A külső érzékelők és a benti műszerek adatait összevetve hangzik csak el a végleges parancs a hajtómű indítására.

A fekete-fehér televízió, amely az űrhajósok közvetíti a földön maradókhoz, mutatja, hogy végetért az ellenőrzés. S most olyan pillanat következik, amely különösen ünnepélyes. Immár az űrhajó belsejéből jelentik a szovjet-magyar együttes tagjai, hogy készek a rajtra, készek a nagy feladat teljesítésére...

Elérkezett az utolsó perc

A visszaszámlálás az utolsó percnél tart. Jól látni a képernyőn a két űrhajóst: nyugodtak, várakozásteljesek. Azután enyhén megremeg a kép - a hordozórakéta alján megjelennek az első lángcsóvák. A tartókarok elengedik a rakétát:az lassan, szinte észrevehetetlenül kezdi meg az emelkedést. "Jó utat." - búcsúzik a rádión az összekötő. A föld morajlik, remeg a lábunk alatt. A Szojuz űrhajó - kabinjában az első szovjet-magyar űrexpedícióval - a hordozórakéta orrában, elindult útjára.