Négyszáz esztendővel ezelőtt a kisvárdai várra a gyász fellege borult. Hosszú betegeskedés
után örök álomra hajtotta fejét Telegdi Kata, Szokoly Miklós özvegye, akit a magyar irodalomtörténet az első
magyar költőnőként tart számon. életéről keveset tudunk, mint ahogy általában keveset, vagy szinte nem tudunk
a középkor hölgyeiről. a történelmet formáló férfiak háttérben megbúvó alakjaik ők, kiknek szerencsés esetben a
nevük marad fönn. A XVI. századtól következik be a változás, amikor megindul a magyar nyelvű levelezés.
Telegdy Mihály nagyobbik leányaként Kata az 1580-as években kötött házasságot a kisvárdai
Szokoly Miklóssal. Ebből a házasságból egy leánygyermek született Szokoly Erzsébet, aki priberi Melith Péterrel
kötött házasságot. Utóbbi a XVII. század elején Szabolcs vármegye főispáni tisztét is ellátta. Telegdy Kata sorsa
férjhezmenetelétől fogva, mint az a középkorban szokásos, férje lakhelyéhez, így Kisvárdához kötődik, s maga is a
várban lakott. Kisebb súrlódásokat eltekintve jó viszonyban élt a szintén a várban lakó Várday Katával, aki 1589-től
testvére, Pál révén sógornője. Férje az ifjabb Szokoly Miklós, 1595-ben tagja annak a követségnek, mely III.
Zsigmond lengyel királynál járt, nem sokkal azonban ezt követően meghalt. Telegdy Kata életéről, amit tudunk jobbára
abból a néhány fennmaradt levél szól, amelyet elsősorban családja tagjainak írt: testvéreihez, Pálhoz,
Jánoshoz és annak feleségéhez Sennyey Annához, valamint lánytestvére Borbálához, aki férje Rákóczi Zsigmond
oldalán utóbb erdélyi fejedelemasszony lesz. Ahogy az már szokás a levelekben, ezek a mindennapok életéről,
ügyes bajos dolgairól, betegségéről szólnak. Megjelenik ebben a Kisvárda várában lakó asszony, aki virágos
kertet gondoz saját kezűleg, varrogat, s aki a kor szokása szerint török varrólány tart, akit sógora Szokoly
Albert vett a Kállóban "kottya vettjere, De tobet nem hozhattot egj nagj Tórók leannal, azis felótte draga, en
magam soha meg nem attam volna erette, varr azert, de hogj igen io volna, nem igen dicirhetem" írja testvérének
Borbálának.
Telegdy Kata nem sokkal élte túl hites urát. 1600-ban már súlyos beteg, akin az orvos
"Barbelj Mathe uram", mint írja eret vágott, s "ollj rut vér iott ki az karomból, hogy soha eletemben annal
rutabat nem lattam, mert ugan zóld uolt, mjnth ha ugjan siros uolna, felótte megis sirattam uala uthana, mynth
hogi illyen nagy erotlen koromban meg kellett vagatnom az kezemeth". Várday Kata új férje, Nyáry Pál is meg próbál
rokonán segíteni, gyógyírt keresve bajára saját orvosságos könyvében. Telegdy Kata betegségére azonban gyógyírt
már csak az Úristen tudott adni, ki 1601 nagyböjtje után nemsokkal magához szólította. Nagy betegsége idején
Várday Kata egyéb módon is segítette, hiszen magához vette Kata asszony leányát, s mint sajátját nevelte.
Egyetlen verselése egy 1595-ben sógornőjéhez írt levelében maradt ránk, melynek részletei az
ötödik oldalon olvashatjuk.
Szivák Gábor
Szeifried Zoltán - Telegdi Kata
Telegdi Kata
(Részletek a verses levélből)
"Mint az gyöngyhalászok,
mikor ű hálójok
gazdag szép prédával
megtelik gyöngyökkel:
azok között alig
hiszi örömiben,
melyiket kaphassa,
tegye kebeliben…
Szép csergő patakú
Gyönyörű folyású,
Minden szép füvekkel,
Fákkal, virágokkal
zúgó-csorgó folyás
mellett sok szép szavú
kiterjedt szép … [mezőn]
és gyönyörködtető
fákon nagy ékesen
szóló madarakkal,
megékesített
forrással, szép kúttal
mint egy áldozattal,
holott fürödjenek
tisztelvén szép barlanggal...
Noha az szép forrás,
Firedés, tisztaság,
erdei szép barlang,
hegyeken-völgyeken
mulatság, nyájasság
nem Pallas Minervát,
hanem csak Dianát
illeti mint asszonyát.
