Napjainkban Kertész Imre Nobel-díja ürügyén az érdeklődés előterébe került a holocaust, illetve annak irodalmi megjelenítése. Ennek kapcsán eltérő nézetek jelentek meg arról, hogy a díj odaítélése mennyire tulajdonítható politikai döntésnek, vagy valóban az irodalmi értéknek szól. E lap hasábjain keresztül mi most nem ehhez a kérdéshez kívánunk hozzászólni, hanem egy olyan személyt mutatunk be, aki -bár hasonló sorsot élt meg, mint Kertész Imre- nem törekszik irodalmi babérokra, bár ő is megörökítette a haláltáborban töltött időket.
Magda Eggens neve ismeretlen az olvasók előtt, tegyünk hát egy próbálkozást arra, hogy ezen változtassunk!
Az írónő Kisvárdán született 1924-ben Fried Magda néven. A Vár utca 1. szám alatt laktak. Apja Fried Sándor egy biztosító társaság alkalmazottja volt, anyja Hartman Flóra háztartásbeli. Magdának volt két kisebb testvére, az 1925-ben született Éva és az 1931-ben világra jött Judit. Magda a polgári leányiskolába járt.
A németek 1944. március 19-i bevonulása után hamarosan megkezdődött a vidéki zsidóság deportálása, ez Kisvárdán áprilisban történt meg. A Fried család ajtaján április 15-én kopogtatott két csendőr, és felszólította őket értéktárgyaik átadására és a gettóba vonulásra. Magda a 19-ik életévét a gettóban töltötte be. Egy május végi napon, amely a ragyogó idő ellenére fekete nap volt, a többi ezrekkel együtt kigyalogolt a kisállomásra. Ott mintegy száz embert, öreget, fiatalt vegyesen bezsúfoltak egy-egy vagonokba, és útnak indították őket Auschwitz-Birkenauba. Itt Magda a 11343-as számot kapta. Négy és fél hónapot töltött itt, majd még öt különböző lágerben. Utoljára egy Weisswasser nevű helyre vitték őt háromszáz magyar zsidó lánnyal együtt. 14 hónapi pokol után, amikor a tábor felszabadult Magda 20 éves volt és 28 kiló. A svéd Vöröskereszt segítségével Svédországba ment. és ott telepedett le. Magyarországra nem vágyott, nem akart jönni, hiszen nem volt miért. Családjából csak egy testvére élte túl a népirtást.
Az egykori kisvárdai leány egyszer már visszalátogatott szülőhelyére, amikor hét esztendeje a svéd televízió filmet forgatott róla. A ma 78 éves Fried Magda azonban a távollét ellenére sem feledte el a Magyarországot, Kisvárdát. "Emlékszem a Fodor kocsmára, ahonnan a cigányzene áthallatszott hozzánk. Volt egy könyvtár, a Bajor könyvtár, ahonnan kölcsönvettem a könyveket. Minden fillérem arra ment. A könyvekben éltem. Emlékszem a postásunkra, akit nagyon szerettem, Cimbalmosnak hívták. A kisbíróra, aki jött a dobbal, és olvasta fel a híreket, hogy sárga csillagot kell a ruhánkra felvarrni. Emlékszem a március 15-i ünnepélyre a főtéren, ahol magyar ruhába öltözve énekeltem a Himnuszt."
Fried Magda északon igazi otthonra talált. Szociálpedagógus szakot végzett az egyetemen, ennek megfelelően szabadidő-pedagógusként és a szociális szférában tevékenykedett és még ma is aktívan dolgozik. Idősebb korára érett meg benne az elhatározás, hogy életének azt a részét, amelyet a gettóban és a haláltáborban töltött, megörökíti. Ebből a szándékból született meg 1992-ben a svéd nyelvű "…vad mina ögon har sett" című kötet, melyet 1999-ben Rose Lagercrantz fordított le német nyelvre "Was meine Augen gesehen haben" címmel. 1997-ben az Om stenarna kunde tala c. könyve jelent meg. A kötet nem elsősorban irodalmi értékével, inkább kordokumentum jellegével tűnik ki. Talán egyszer lesz lehetőség arra, hogy a könyv magyarul is hozzáférhetővé váljon.
1994-ben szintén Stockholmban jelent meg az Ingen väg tillbaka, 1996-ban az Aldrig mera krig, Emma! , rá egy esztendőre az Om stenarna kunde tala c. írása, újabb egy év múltán a Du mĺste berätta! 2000-ben hagyta el a nyomdát a Vi mĺste fly! , 2001-ben a Ska det aldrig bli fred? című műve.
Az írónőt Svédországban megbecsülik, ennek bizonyítéka, hogy az idegengyűlölet megszüntetése érdekében kifejtett fáradozásáért kitüntették, és maga a svéd miniszterelnök is az egyik legmagasabb elismerésben részesítette, amikor 1999-ben feltűzte mellére az "Illis qourum meruere labores" nevű érdemrendet. Azt, hogy ez az ismertség még ma is tart, jelzi, hogy Magda Eggens is azon meghívottak közt szerepelt, akik részt vehettek a Kertész Imre tiszteletére adott fogadáson.
