Mentes Mihály:

    Pincelakás. Vad. Nyirkos és hideg.
    Egy koldusasszony karácsonyt mesél
    A gyermekeinek.

    ,,Anyám, úgy fázom...'' ,,Csitt, csak csendesen.
    Ilyenkor jár az áldott kicsi Jézus.
    Talán hozzánk is eljön. Ôt lesem.''

    ,,Éhes vagyok, jaj...'' ,,Kicsit várjatok:
    már erre jár a túlsó soron
    Fényben égnek már mind az ablakok.''

    Egy fénycsík táncol a pice falán,
    Sóváran nézik a lázas szemek:
    ,,Nem is talál be mihozzánk talán.''

    ,,Én behívom. Jó lesz, édesanyám?''
    ,,Megyünk mi is mind.'' S az utcán bolyong
    Az éhes, fázó kolduskaraván.

    Benéznek itt-ott fényes ablakon.
    De a kis Jézus tovább hívja őket:
    ,,Én odább lakom.''

    Hideg templomban koldus Betlehem.
    A kicsi Jézus szalmán didereg...
    ,,Nézd, anyám, ott is egy proletárgyerek!''

    A szegény rongyos had haza oson,
    álmukban Jézus látogatja őket,
    s könnygyöngyök égnek ócsak vánkoson.