Kepics Ildikó a festményeire belső élményeit, érzéseit, pillanatnyi hangulatát vetíti ki.
Soha nem látott tájakat, virágokat, portrékat fest: a benne képpé váló élmények, érzelmek, lelkiállapot képi nyelven való megvalósulásai ezek: őszinte önkifejezés
A festés technikai részein nem gondolkozik: a helyzet, a gondolat, a szóval nem megfogalmazható érzés választja ki számára az eszközt, a színeket és a témát.
Művészi hajlama 1998-ban szinte robbanásszerűen tört elő egy párizsi tartózkodása idején.
Párizsban felfedezte a festők világát, megismerte az alkotás örömét és szépségét.
Első önálló kiállítása 2000-ben volt, ahol 43 alkotással mutatkozott be szűkebb hazájában, Tuzséron. A képek alkotása olyan számára, mint másnak az őszinte szó, vagy ének: szabaddá teszi a lelkét.