Történelmi esztendőket élünk. Miközben az Európai Unió irányába haladunk akarva-nemakarva, közben rend-szeresen visszatekintünk nemzeti nagylétünkre és nemzeti nagyjainkra. Néhány évvel ezelőtt emlékeztünk honfogla-lásunk millecentenáriumára, az ezredfordulón államalapí-tásunkra, majd Magyarország Mózese töltötte ki gondolatainkat, míg az idén Apáczai Csere János Magyar Enciklopédiájának 350 évvel ezelőtti megjelenését, Deák Ferenc születésének 200. évfordulóját, s a Rákóczi-szabadságharc kirobbanásának 300. évfordulóját ünnepelhetjük nemzeti kereteink között.
   Az idei évfordulók közül városunkhoz a vezérlő fejede-lem áll legközelebb. Nemcsak azért, mert az ország többi településéhez hasonlóan utca viseli az ő nevét, s azért sem mert a város szakiskolájának névadói tisztét is ő tölti be, hanem azért, mert a kuruc korban a fejedelem több alka-lommal is megfordult városunkban, itt emelkedett fel est-hajnal csillaga, mely nyolc esztendő multával itt is hanyat-lott le. Álljon itt hát most egy összegzés a városunk és a vezérlő fejedelem kapcsolatáról.
   Kisvárda hagyományai között előkelő helyet foglal el II. Rákóczi Ferenc. Bár nagyon kevesen tudják, a Rákócziak és a település kapcsolata egy évszázaddal ko-rábbi időre nyúlik vissza, még az utolsó Várdayak idejére. Várday Kata, az utolsó tagja e nagy dinasztiának, férje, Telegdy Pál révén sógora volt Rákóczi Zsigmondnak, az első Rákóczinak, aki Erdély fejedelme lett. A hatalmas Rákóczi birtokok a XVII. század végére szinte körül ölel-ték térségünket. Szabolcs vármegye legrégibb kőváraként ebben az időben Kisvárda a nemesi vármegye központja lett, ahol nemcsak a megyei levéltárat őrizték, s a minden-kori alispánok székeltek, hanem szükség, veszély esetén ide vonult a vármegye színe-java.
   Vezérlő fejedelmünk Kisvárda történetébe négy esetben lépett be, így ezeknek a találkozásoknak az emlékét őrizte meg és ápolta a helyi emlékezet.
   1703 nyarán, az országba visszatérő Rákóczi számára stratégiailag fontos volt a Kisvárdai vár elfoglalása. Nehezítette ezt - bár a vár eléggé leromlott állapotba került ekkorára -, hogy a vármegye nemességének jelentős része ide húzódott vissza Rákóczi mezítlábas, talpas serege elől, félve saját jobbágyaik dühétől is. A talpas seregek július 19-én kezdték meg a vár ostromlását, jószerint kézi fegy-verekkel, mely aligha volt jelentős ártalmára a kőfalaknak.
   A fejedelem július 20-22 között időzött a városban, ahol első hadi seregszemléjét is megtartotta. Az ekkor megkezdett tárgyalások a nemességgel bár elhúzódtak, Kálló királyi erősség elfoglalása után eredményre vezettek. A szabolcsi nemesség Rákóczi oldalára történő átállása a fejedelem nemzeti érdekegyeztető politikájának sikere volt, megteremtődött a nemes és jobbágy egysége, a nemzeti egység, mely diadalra vitte Rákóczi zászlaját.

   Jó néhány évvel később, 1707. november utolsó napjaiban négy napon át Ecsedről a kassai gyűlésre utaztában pihent meg a Rákóczi ismét a városban, ahol az erdélyi urakkal hosszasan tárgyalt. Ekkor az ide érkező vezérlő fejedelmet Pekry Lőrinc várnagy nagy dísszel fogadta. Egy legenda arról mesél, hogy egy halász Veresmartról csóna-kon hozta a fejedelem kedvenc halát, a kecsegét a vár alá, amit maga Rákóczi Ferenc jóízűen elfogyasztott.
   A szabadságharc végnapjai azok, melyek két ízben is Kisvárdán találták Rákóczit. 1710. december 6-án új ter-vekkel érkezik Kisvárdára a vezérlő fejedelem. Külpoliti-kai elszigeteltségének feltörése érdekében innen küldte Vajnovics Józsefet II. Ágost szász királyhoz, ugyanakkor itt kezdte meg alkudozásait a császári seregek teljhata-lommal felruházott vezérével, Pálffy János generálissal, aki Baranyi Mihály követ útján juttatta el feltételeit Rákóczinak. Válaszát Komáromi Csipkés György bihari alispán vitte fel a Pesten székelő tábornoknak.
   Alig telik el egy hónap, s felsejlik a vég, a kuruc sere-gek teljes összeomlása és katonai veresége. Rákóczi utoljá-ra próbálja rendezni seregét, ezért január végére ide vonta össze hadait. Itt, szerencse csillagának egykori felvirágzá-sának helyén tartotta utolsó hadi seregszemléjét, innen indult 1711. január 31-én Vajára, hogy Pállfy generálissal személyesen találkozzon. Mint tudjuk, Rákóczi Ferenc, Károlyi Sándor, Vay Ádám egyik oldalról, Pállfy János, Montecuccoli és Croix tábornokok a másik oldalról vett részt. Az itt folytatott tanácskozás két irányba vitte Rákóczi és a nemzet sorsát, a még mindig reménykedő Rákóczi számára a soha véget nem érő emigrációt, míg Károlyi Sándor révén a magyar nemzetét a Habsburg megbékélő monarchiába.

Szivák Gábor

2003. április 12-én történelmi sorsfordulót élünk meg, vagy szalasztunk el. Szabad akarattal dönthetünk arról, merre menjen a magyarság útja.

Csorba István Kadosa

   A Kisvárdai Dolgozók Sporthorgász Egyesület harminc évvel ezelőtt, 1973-ban alakult meg. Az egyesület kezelésében levő horgászvizek a Kisvárda területének határában kialakított tőzegbánya gödrök megmerülésével keletkezett tórendszer. Az egyesület a megalakulását követően folytatta a termelőszövetkezettől átvett művelést.
   Egyesületünk alapító tagjai áldozatos munkával igyekeztek a horgász társadalom részére megfelelő környezetet és halgazdálkodást kialakítani, melyért ezúton mondunk köszönetet. Sokan közülük ma is aktívan horgásznak, részt vesznek az egyesület munkájában, működésében.
   Jelenlegi taglétszámunk 370 fő, ebből felnőtt-ifi 262 fő, míg az utánpótlást 108 gyerek tagtárs biztosítja. Működésünket megyei szinten is elismerik, nagy egyesületként tartanak számon. Tagjaink azon kivételes helyzetben vannak, hogy nagy, saját tulajdonú vízterülettel rendelkeznek, így azon az általuk kialakított horgászrend szerint horgászhatnak.

Pankotai Beáta: Halak bűvöletében

   A vezetőség törekszik a sikeres gazdálkodásra, a vízterületek kihasználására, a lehetőségekhez képest minél jobb működésre. Fő tevékenységünk a horgászat, horgásztatás, a szabadidő hasznos és kulturált körülmények között való eltöltésnek biztosítása. Tagjaink egész évben a környezetvédelemben, halvédelemben, s más egyéb munkában is aktívan részt vesznek.
   Környezetvédelmi programunk alapján fontosnak tartjuk vizeink környezetének tisztántartását, a vízi élet megóvását, a honos és fészkelő madarak költésének biztosítását, a vízminőség megóvását és a téli nádvágás megszervezését.
   Halvédelmi teendőink is jelentősek. Így a téli időszakban lékeléssel, hóeltakarítással a folyamatos oxigén utánpótlás és napfény biztosítása a halak és a vízi élőlények számára, továbbá halőrzés és halvédelem. Ez utóbbi egész évben.
   Ha felkeltettük az önök érdeklődést, a vezetőség szívesen nyújt felvilágosítást. Látogassanak el vizeinkre! Szeretettel látunk mindenkit.

DSHE vezetősége

A Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulója tisztele-tére a kisvárdai II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakiskola, a városban működő civil szervezetek és az oktatási, közművelődési intézmények közösen tartalmas programot állítottak össze, melyre az érdeklődőket ezúton is szeretettel meghívjuk.

   Az 1943-ban Kisvárdán született költő, író, újságíró első önálló kötete A számadás évszaka címmel 1983-ban, a Tiszta szívvel füzetek sorozatában jelent meg. 2003. Januárjában, Tiszán innen, Tiszán túl címmel már a huszadik kötete került ki a nyomdából.
   Húsz év húsz kötet. Húsz érző, értő vallomás. Vallomás a szabolcsi tájról (Bereg tavirózsái/, az itt élő emberekről; A gesztenyefa árnyékában; Mezítlábas kisvárosom, stb), az idevetődött vándorokról (Tessék engem elvarázsolni) és az örök kedvenceknek, a gyermekeknek, a gyermekek nyilódzó boldog világáról; Csillagbűvölő, Ha nagy leszek).

Szeifreid Zoltán: Bodnár István

   Gyermek, és koraifjúságát Kisvárdán töltötte. Itt koptatta "A szegénység grádicsait". Itt, a lenézett Szabolcsban, a "vörös csillag árnyékában", a korszelemnek megfelelően, lelkileg és anyagilag egyaránt megnyomorított papi családban. Itt a "feketevonat" egyik induló állomásán, ahol csak a családi szeretet, összetartás, a barátok gyerekesen lázadó, huncut, diákcsínyes együttléte derítette egy-egy villanásnyi időre a szomorú hétköznapok sötétjét. Ezek az emlékek mélyen belevésődtek a költő-író lelkébe. Nem lett forradalmár, de írásaival finoman figyelmeztet, óv, és tanít. A Kisvárdai Bessenyei György gimnáziumban tett sikeres érettségi vizsga után családjával, egy elviselhetőbb élet reményében, Tokajba költöztek. Az új táj, az új emberek nagyhatással voltak írói fejlődésére, de soha nem szabadulhatott meg a "sötét szabolcstól". Ő ide gyökeresedett.
   A Budapesten megszerzett, friss főiskolai diplomával a tarsolyában, visszatért, a gyermekkorát megkeserítő szabolcsi közéletbe, a szeretett tájba. Előbb tisztviselősködik a nyíregyházi városházán, de a pártkézzel vezérelt bürokrata miliő nem az ő világa. Úgy érzi, újságíróként többet tehet a sötét-ség feloszlatásáért, a megye kulturális felemelkedésért.
   Ő az egyike a jószándékú szabolcsi Don Quijotéknak /Ratkó József, Végh Antal, Bory Zsolt, stb/. Tudja hogy sok itt a szélmalom, és a gondolat pennájából faragott kopja fája törékeny, de nem hajlandó tudomásul venni. Tudja hogy hiába, de "teszi dolgát példás rendben", "emberségben". Járja sajátos Odüsszeáját, itt Magyarország északkeleti csücskében, és tiszta lélekkel reménykedik, hogy a megyei irodalmi élet egyik vezető egyéniségeként, a szeretet hangján meg írt műveivel elő segítheti a szabolcsi ember életminőségének javulását.

Csorba István Kadosa

   Kisvárda tudománytörténetének egyik legjelentősebb alak-ja. Munkásságának gyümölcseit sokkal többen ismerik, mint az ő nevét.
   Teichmann Vilmos Csehországban látta meg a világot. Usti Nad Labem a születési helye. Felsőfokú tanulmányait Bécsben a Mezőgazdasági Főiskolán kezdte meg, de egyre nagyobb anyagi problémái nem teszik lehetővé számára a kiváló eredménnyel végzett tanulmányainak befejezését. Ezért jelentkezett Eszenyi Jenő nagybérlő Tornyospálcai Burgonyanemesítő Telepére, Schwarzbach burgonyanemesítő mellé asszisztensnek. Szorgalmának, takarékos életmódjának köszönhetően 1926-ban letette államvizsgáját Bécsben, s mint mezőgazdasági mérnök tért vissza Tornyospálcára Eszenyi Jenő hívására, ahol a telep vezetésével bízták meg. A bérlet felszámolása után ismét elhagyja térségünket, hova csak 1943-ban tért vissza, igaz a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium szolgálatában, ahol nem kisebb feladatot bíztak rá, mint a Kisvárdai Magyar Királyi Burgonyanemesítő Telep létrehozását.

   A front közeledése ismét ellehetetlenítette itt végzett mun-káját, a minisztérium felszólítására a legértékesebb nemesített állománnyal előbb a Dunántúlra, majd nyugatra távozik, honnan csak 1947-ben térhetett haza. S most már valóban haza, hiszen ekkor kapja meg magyar állampolgárságát is. Kisvárdán folytatja ezt követően tudományos munkásságát, mely hamarosan elismerés is követ, s világhírt hozott nem-csak neki, hanem városunknak is. Felveszik Magyar Tudományos Akadémia Növénynemesítő Bizottságában, ahol a burgonyatermesztési osztályt vezeti, 1959-től kandidátus.
   Kutatásai elsősorban a burgonyanemesítéshez kötődnek, de más területeken is sikeres növénynemesítések fűződnek. Hogy mennyire jelentősek ezek, álljon itt végezetül egy felsorolás az ő általa nemesített fajtákról:
   Burgonyafajták: Gülbaba, Margit, Aranyalma, Boldogító, Lilla, Kisvárdai Rózsa, Mindenes, Somogyi sárga kifli.
   Egyéb növényfajták: Kisvárdai Rozs, Kisvárdai lucerna, Kisvárdai napraforgó, Kisvárdai fehér édes csillagfürt, Kisvárdai szöszös bükköny.
   A DATE Kutató Központja születésének 100. évfordulójára az utódok elismerésére Teichmann Vilmos díjat alapított.
   Végezetül egy idézet a Teichmann Telepének márvány emléktáblájáról: "... Élete és munkássága legyen példakép az utódai számára!"

Szivák Gábor

   Az elmúlt negyedév során kiemelkedően sok kötetet jelent meg kisvárdai szerzők tollából. lelkes lokálpatriótaként ezekre szeretnénk rovatunkban felhívni a figyelmet:

S. Tamási Áron: Szabadság csókja

   S. Tamási Áron versei, gondolatai alcímmel jelent meg az ifjú tehetség kisebb formátumú önálló kötete. "Kisvárdai születésű vagyok, sokáig Anarcson, Czóbel Minka, a "Böl-csőtől a sírig" poétájának szülőfalujában éltem. A Besse-nyei György Gimnáziumban érettségiztem, nagyszerű egyéniségek tanítottak, akik közül néhányan nemcsak pedagógusaim voltak, hanem a művészet és az alkotókészség kogenalitásával rendelkeztek és természetesen önzetlenül segítettek a már akkor kibontakozó szárnypróbálgatásaimban" Vall indíttatásáról a szerző a kötet borítóján, aki hivatásos pénzügyőrként él köztünk. Kondor Jenő, a kötet előszavában, így jellemzi a szerzőt: "S. tamási Áront "valami belső űzöttség" vezérli a vershez, "lángok száradó szomjában", kísértések, tévedések, látomások között mond "Bűvölőt" a szerelemre, introvertált, nominális magányunk feloldozójára: "Nyugalmad iztem, nagyszerű egyéniségek tanítottak, akik közül néhányan nemcsak pedagógusaim voltak, hanem a művészet és az alkotókészség kongenialitásával rendelkeztek és termé forrása fényem égisze"."

Szabados István: Suhatagi délután (Erdély)

   Az álnéven megjelenő, Kisvárdához kötődő írónő "leveles ládája" a kolozsvári Polis kiadó gondozásában jelent meg hidat teremtve ezzel az indulás és az állomás között.
   Tamás Tímea könyve hagyományos és erdélyi is: jóféle deákos tradíció, peregrinusi gesztus. Ahogyan külhoni skólákból, neves univerzitásokról visszatérőben legalább egy könyvvel vala illő megérkezni: másságot, tudást, szellemet hozni haza. Határokon keresztül lopni át hazárdul: hazákból hazákba, lényegileg, legtöbbször idegenből idegenbe. Isme-rős mindez valahonnan. Hazák távoli ismerősei volnánk mindannyian, hisz csak az ismeret, csak a szépség, csak az írás aktusa tud olyan igazán, olyan megsejtetten otthonos lenni: úgy lakozni, mint a lélek az utazgató testben."

   Grgurics István nem először vállalkozik fordításra, bi-zonyságot téve a szlavisztikában való jártasságáról. A kötet a cseh Bohuszlavi Társaság kiadásában 1930-ban jelent meg először. Mint azt a kötetbe behelyezett kiegészítésből kiderül. Végh János fia 1822. február 21-én Magyarországra költözött egykori diákbarátja, Vay Ádám báró meghívására, s telepedett le a család Berkeszi birtokán, hol a leszármazottjai ma is élnek. Maga a kötet írója azért kívánta megírni Végh Ferenc élettörténetét, hogy emléket állítson az első toleráns prédikátorok egyikének, aki Csehországban igen nehéz körülmények között dolgozott nem mindennapi hűséggel, valamint buzgalommal. "Visszaemlékezve a mi atyáinkra, az ő hitükre, szeretetükre és reményeikre, magunk is erősödjünk az ő gondolataikban, valamint látva az ő hiányosságaikat, elgondolkozhatunk a saját hiányosságainkon, és igyekezhetünk azokat elkerülni. Visszaemlékezve így a múltra, merítsünk belőle a jelen számára is."

Ilyés Pál: Pergő homokszemek

   A vaskos terjedelmű verses kötet a szerző gondozásában jelent meg. Feuerabend Zoltán, kisvárdai nyugdíjas pedagógus első verseskötete, hosszabb terjedelmű verseket tartalmaz, melyek zömmel a hagyományos magyar verselés elemeire épülnek. Az ember és a természet alkotja költészetének tárgyát. Az öregkor, a betegség, az elmúlás szomorúságát a természeti képek komorvidám hangulata ellensú-lyozza, mely a szerző sajátos humorát is megjelenítik. A kötetet Ilyés Pál grafikái teszik szemléletesebbé.

P. Dobrozsi Rita: Micsoda hölgy! : a Pretty Women című világsikerű amerikai film folytatása

   P. Dobrozsi Rita nem ismeretlen Kisvárda újságolvasói előtt. Írásai, kisebb novellái már megjelentek a Kisvárda, a Kisváros, s a Wekstell Infó lapokban. Most nagyobb lélegzetvételre szánta el magát, elsősorban filmélménye hatására, mely egy önálló kötet szült. A rövid, filmsnittre emlékezető jelenetek valóban egy képzeletbeli mozi vetítést jelenítenek meg. A romantikus kisregényt a szerző jelentette meg.

   - Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ülnek szembe veled? - kérdezte a költőt Kormos István.
   - Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük.
   Az interjú Nagy László születésének ötvenedik évében készült, 1975-ben. Száz év, igaz, nem telt el még, idestova harminc csupán, tudunk-e hát szembenézni vele, megállunk e szálegyenest, arcával szemközt?
   Negyedszázada halálának. Mit válaszolunk emberi szellemének: ki viszi át a Szerelmet? (A nagy kezdőbetűs szerelmet!) Hol vannak a tiszta partok, a szivárványra fölfeszülők? Mint Babits kérdezet Petőfi centenáriumán: " Ki meri meglátni, ki meri idézni / az igazi arcát?"
   De hát ki volt a költő, aki a hitet és a haragot - s kapcsolatos kötőszóval vonta össze? Kicsoda Nagy László, hogy furulyacsonkkal siratja Csoóri Sándort, nevezvén őt "Magyarország halottjá"-nak.
   Telten, zengőn szólt a furulya hajdan, csonkítatlan zeneszerszám. A hetvenes évek végire megsebesül az ébenfa, így alkalmas igazán siratónak. Verseinek vadonába űzetik a legkülönb mondván magát bujdosó haramiának, aki "szüntelen célzó, de célozhatatlan", mert költői etikája kikezdhetetlen. Hogyne csonkult volna tücsök-hegedű és furulya, mikor meghalt (1978. január 30-án) a tisztátalansággal egyezkedni nem tudó Nagy László. Mi minden halt meg vele! A Csoóri-vers (Furulya-csonk a szánkon) megrendítő és megtisztító sirató, sokszor kondítja a vége szót: "bicska hal meg a kézben, / haragos szádnak vége…" Ha hittük eddig döngicsélőnek, szelídnek, halk szavúnak, földi jelenlétében mosolyosnak, lássuk meg végre az igazi arcát. Iszkázi örökségét: "nálunk törvény a hűség, a jóság … igazság gyanánt szemétdombot sohase öleljek…"- így szól Regéje apjáról, anyjáról, a tűzről és a jácintról. Vasmozsár-korban (Kormosé a metafora) keményen válaszolt: "Nehogy elmúljon hit s harag, / kínzókamráid, világ, vállalom." A költő "éles gyöngyházkés" - mondta Szilágyi Domokosra, mikor még ő búcsúztatott. Mi más lehetne itt, az igazmondókat ölő Közép-Kelet-Európában? A versek pedig? "magaslat, álom, / s hópapír fehérsége - / versek vaddisznó körme / nem hagy több nyomot rajtuk, / a nagy kalandnak vége."
   Ezidőtájt - mikor a szép, igaz furulyaszóért szájbaverés járt - írta Kányádi Sándor A maradékhoz: "rajtad is áll hogy verseim / szirmokká nyílnak. e vagy / jól időzítve repeszdarabokká". Ki volt Nagy László? "… bazalt szemefénye, / a zsuzsannás világnak / balassis jó vitéze…" Elmondja az utolsó furulyaakkord: "más út nincsen, / minden más útnak vége."
   Ratkó József - a küzdelemben társa a Havon delelő szivárvány-nak - Nagy László című rekviemjében gyászolja, mondván konokul a költői hitvallást: "Megyünk utánad, Halott…" Tél volt. 78 tele. A versben bujdosó sok-sok tél-képe, jégverés-víziója után ez is valóságos, téli temetése. Megint csak "Oda lett az emberek vetése…", hát keményen kellett húzni a vonót a túlsó partért, az ünnepért … A sirató könnyeit nyeli és eltorzott reményt: "Sohse márciusodik."
   Nagy László a küzdelmet tartotta az ember lényegének, a jákóbi harcot is akár. Megindító ma is cselekvésre késztető küzdelme Béres József természettudósért, elhíresülő és legendásuló Cseppjeiért. Síkraszállt akkor a hitvalló irodalom legjava: Ratkó, Nagy László, Csoóri, Illyés, Zelk Zoltán, Sánta Ferenc. A legtöbbet a legkisebb haza, Szabolcs tette talán: a kelet felől induló filmrendező, Kósa Ferenc, a szülőföldünket halóföldnek választó Ratkó, és Nagy László fönt a fővárosban.
   Krónika töredék c. naplója tanúsítja, hogyan szegődött, miért állt Béres József mellé. 1977. január 26-án kelt a följegyzés: "Nyugtalanság: a Béres-ügy izgat És az utolsó napok egyikén, a végzetes szívinfarktus előtt: "Béres is hívott, jelezte, hozott gyógyszert, majd Öcsi (Kósa) átveszi. Ő siet haza."
   Kevesen tudják, Nagy László egyik legjobb versét, költő hitvallását dr Béres Józsefnek dedikálta. Ez az ars poética Elhúllt bolondok nyomán címen jelent meg, a Kádár-rezsimben persze Béres-név nélkül. 77. húsvétvasárnapján fogadta meg: "lesz a veszett ügynek bolondja / világra a gondot kibontja / lesz idő ami sose felejt / mert kéz is lesz hogy írjon röhejt / s kínt az országos panaszkönyvbe-". A zártlatban egyetemes magasságokba emeli az igazságért küzdő embert: "száll csuklómra csillagok örve". Elindul hát a Szózat-beli "elhulltak legjobbjaink…" nyomán, Balassitól Szilágyi Domokosig. "… gyöngy még bennem az elrendelés", hogy kemény metaforákkal támadjon az álság bizánci falai és a szakmai féltékenység ellen: "ha tüntetve hogy éljen a rák / harsog a köpenyhad fehéren / fölzokog a vers feketében / kidadogja ki van veszélyben…" Sistereg a vers, háborgó vulkán: Magyarország "a fények vesztőhelye", ahol "nyög a remény" és kapca lett a zászlóból.
   Miért szép egy-egy Nagy László vers? Súlyos metaforáiért, mesteri alakzataiért, tartalom és forma példás egységéért? Szép mindenekelőtt költőjük makulátlan magatartásáért, Hegyi Beszéd-ihletű igazságszeretetéért." Műveld a csodát, ne magyarázd…"
   A csoda ő maga volt. Lorcát sirató Siratóének-ében, az eredetivel fölérő fordításaiban leltem hozzá méltó szavakra: "nincs ragyogóbb kard e kardnál, / tisztább szívre nem találsz itt..."

Bakajsza András

Szabados István: Csillagbölcső

S. Tamási Áron - Szavak

Arcok korhadt pírjain,
Szemek árva ábrándjain,
Kezeinket kezekben keresve,
Ujjainkat ujjakkal keresztbe
Fonva és fakadva szavaink
Megállnak, majd ballagnak...
Örvényes ösvényeken,
Örökzöld özönnel öveznek.
Lelketlen labirintusban lázongva
lehullnak langyos lombjai.

Szavak.
Csak szavak?


Pankotai Beáta: Önimádat



Kondor Jenő - Kikelet - váró

Egyedül alszol,
s én is egyedül.
Tavaszi álmunk
futva menekül.

Ködös a reggel,
hókásás az út,
felhő-terhesen
álmunk tovafut.

Napfény a szemed:
nélküle félek.
ragyogjon újra,
csak erre kérlek.

Csak erre kérlek,
drága kis társam:
Hogy a kezed fogjam
kikelet-világban.



Az ifjúság hangja

Béres ösztöndíj

   Iskolánkban az 1996/97-es tanév óta létezik a dr. Béres József biológus által alapított ösztöndíj. Az ösztöndíj összege a 120000 Ft-os adomány éves kamata. Az a 8. osztályos tanuló kapja, akinek az előző évben megfelelő volt a tanulmányi eredménye. Az ösztöndíj célja: a nehéz szociális körülmények között élő gyerekek beiskoláztatásának támogatása. A tanulók az ösztöndíjra április 2-ig pályázhatnak, amit a kuratórium bírál el. Az ösztöndíj a tanévzárón egy összegben kerül átadásra.

Iskolánk a kezdetektől

   Iskolánk 1945-ben kezdte meg működését az Árpád út 7 szám alatt. Először két tanteremmel indult, majd négy tanteremmel nyolc osztályt biztosított.
   Nevét Teichmann Vilmos nyírségi biológusról kapta, aki hírnevét növénynemesítéssel alapozta meg. Ebből kifolyólag heti három órában biológia oktatás történik. Jelenleg 205 tanulót foglalkoztatunk. A tanári kar 19 főből áll. Eddig négy ciklusban igazgatták iskolánkat:
      1984-ig Juhász Bertalan
      1984-1994 Rákócziné Balogh Anna
      1994-1995 Vizer Zoltán
      1995-től Oláh Mihály
   A hagyományokhoz híven az idén is megrendezi Iskolánk a Teichnmann Vilmos Megyei Biológia Versenyt. Ezt a vetélkedőt egy levelezős verseny előzi meg, melyre általában 25-30 csapat jelentkezik a megye egész területéről, de a végső megmérettetésben a legjobb tíz csapat vehet részt. A döntő mindig nagyon jó hangulatban zajlik, így a csapatok évről évre összemérik tudásukat. Minden résztvevő oklevélben részesül, a legjobb három csapatot tárgyjutalommal díjazzák. A tavalyi évben iskolánk csapata bizonyult a legjobbnak. A csapat tagjai: Babilai Dóra, Kassa Tamara, Csizmadia Ildikó és Csucska Dániel. Reméljük, hogy ebben az évben is sikerül jó eredményt elérnünk.

Oláh Mihály, igazgató

Egri tanulmányi kirándulás

   Lehetőségünk nyílt egy egri utazásra a téli szünetben. Tanulmányi eredményeik szerint választották ki a négy tanulót, Kassa Tamarát, Csizmadia Ildikót, Babilai Dórát és Szikszai Andreát. Ellátásukat a Környezetvédelmi minisztérium biztosította. Egyik tanulónk beszámolója ezekről a napokról: megérkezésünk után a megnyitó keretében meglátogatott minket Kóródy Mária környezetvédelmi miniszter. Az ajándékba hozott könyveket közkívánatra aláírta. Téma volt a természetvédelem, környezetvédelem és az árvíz. Programon szerepelt az egri városnézés. Szétnéztünk a Dobó téren, a Bazilikában. Meglátogattuk az egri várat, a várbeli múzeumokat, a kazamata rendszert, a panoptikumot és Gárdonyi Géza sírját. Az egerszalóki hőforrást is megnéztük. Délutánonként játszóház, ACTIVITY vagy vetélkedők, rajzversenyek voltak műsoron. Nagyon jól éreztük magunkat, és szívesen visszamennénk.

Teichmann - plakett

A Teichmann Vilmos Megyei Biológia Versenyen nemcsak a jól szereplő versenyzőket, hanem iskolánk legjobb tanárát és legjobb nyolcadikos tanulóját is kitüntetik kiváló munkásságáért, úgynevezett Teichmann - plakettel.
1999: Herku Józsefné, biológia - testnevelés szakos tanárnő és Bárdi Ágnes
2000: Rákócziné Balogh Anna matematika - kémia szakos tanárnő és Frisku Éva
2001: Vékony Béláné magyar - orosz szakos tanárnő és Arnóczki Marianna
2002: Oláh Mihály igazgató, biológia - földrajz - technika - mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakos tanár és Kertész Ibolya